Mindig örülök, mikor egy film ilyen jól eltalálva kritizál (vagy kiáll valami mellett), főleg ha jogosan. Melegek és valamennyire nők lenézése, AIDS és kéz a kézben járó HIV, saját zsebével foglalkozó egészségügy és gyógyszeripar. Nem egyszerű alap, az biztos. Jöjjön a Dallas Buyers Club!

A film főszereplője Matthew McConaughey által eljátszott Ron Woodroof (fatető?), aki hát nem fogadott cölibátust, az tuti. Drogozik, iszik, kefél, van amikor ezt mind egyszerre, és ha nem a szervezetét rombolja, akkor pedig rodeózik és szerencsejátékozik a texasi művelt haverokkal. Ron egy nem szimpi karakter a film elején, rasszista, nőket inkább csak a kielégítésére jó tárgyaknak tekinti (van egy jelenet mikor kb megrökönyödik azon, hogy van olyan orvos, aki nő), és borzasztóan suttyó. Ekkor viszont beüt a shitstorm az életében, kiderül, hogy HIV-je van és 30 napja van hátra, amit ő ugye választékos szavakkal teli szótárában „buzibetegségnek” tart. Na ilyen betegséggel nem jó Texasban élni, ismerősei lenézik, félnek tőle, szemükben ő is egy meleg lesz, ami ott nagy égés. De Woody nem akar eltávozni az élők közül, az élete utolsó 30 napjának egy részét csak elszórakozza, de mikor szembesül a rideg valósággal, cselekedni kezd.

Ilyen megjelenéssel egy gengszter filmbe is beférne

Megtudta, hogy van egy bizonyos AZT nevű gyógyszer, amivel mostanság kísérleteznek a gyógyszerészek az államokban, de sajnos csak kísérleti stádiumban van, nem tud szerezni. Homofób barátunk megfűz egy ápolót, hogy csempésszen neki. A dolog be is indul, de a gyógyszer szétkészült szervezetnek inkább méreg, tehát nem igazán váll be. A történek fonódik tovább: rájön, hogy az AZT szart sem ér, elkezd mexikóból olyan gyógyszert átcsempészni, ami az USA egészségügye által nincs elfogadva, de biztatóbb megoldást kínál, mint bármi más. Korházban találkozik egy szemében undorító lénynek számító transzfesztitával, Royannal (Jared Leto) aki egy nem mindennapi figura. Együt pedig elkezdik harcukat a korrupt gyógyszeripar ellen. Oh boy, és ez még csak a fele.

Najó, Jared Leto basszus úgy játszik lady-t, hogy azt sokan megirigyelnék a nők közül. Te jó isten, ez a csávó tudja utánozni egy nő finom tekintetét, mozgását és viselkedését. És te jó ég, hogy lefogyott a szerephez. Ezért basszus még jó hogy kapott oscart. Matthew az elején nekem kicsit gyengének tűnt, de csak azért mert a true detective-ben hozzászoktam a lehengerlő alakításához. Itt is nagyon jó volt, karaktere egy kemény jellemfejlődésen megy végig, és ezt jól prezentálja nekünk. Jennifer Garner pedig nagyon jól hozza az orvost, aki szépen lassan kiábrándul a saját munkájából. Nagyszerű színészi munkát láthatunk vásznon.

Take a chill pill

A film pedig maga, huh össze volt rakva. Ezer aprósággal fűszerezték meg pl. mikor Főhősünk rosszul lett vagy másodpercek választották el attól, egy sípoló hangot lehetett hallani, vagy a számláló, amit jelenetváltáskor 24 módjára néha bevágnak, azt mutatva, hogy hány nap telt el a betegség felszínre kerülése óta. A film vágása sem mindennapi, lassabb jeleneteket olyan finoman pörgetnek fel néha, szimpla vágási trükökkel. Olyan gyorsan összevágott jelenetek vannak üzlet lebonyolításáról, ahh mega király ez a film. És ennyi bajuszt rég láttam. No meg középső ujjat.

Ez a film ritka kincs: jogosan kritizálja az orvoslás és a gyógyszeripar kapcsolatát, ami már rég nem az életmentésről szól, hanem a pénzről. Végignézzük, ahogy egy rasszista ember levetkőzi gátlásait, és egy történetet, ami nyomot hagy az emberben.

trailer: