Aaaaaaaztakurvaaaaaaa, hogy rúgna ketté Tarantino téged, takarodj moziba A sorok szerzője most megpróbál objektíven és kritikushoz méltóan, nem fanboy-ként véleményt fogalmazni Edgar Wright isteni, filmszalagra kenődött nektárjáról legutóbbi filmjéről. Sajnos személyes inspirálatlanságából (lustaságából) fakadva a szerző nem hajlandó kirohanásait kitörölni, csupán kihúzni.
Baby (Ansel Elgort) egy fenegyerek a kormány mögött, amit Doc (Kevin Spacey) ki is használ, a főszereplő ugyanis tartozik a rejtélyes alvilági figurának. Már csak egy melója van hátra Baby-nek, de ez nem jelenti a kaland végét... közben a hóbortos sofőrre a szerelem is rámosolyog Jamie Foxx zakkant karaktere, meg egy valag rendőr.
Meg sok-sok nagyszerű zenei betét. Általában a filmkészítésnél az a logika, hogy felveszik a jelenetet, majd utólag vágják alá a zenét, esetleg a vágószobában harmóniába hozzák a kettőt. Itt nem ez történt: Tarantino tanácsával szembemenve Edgar Wright ezt a filmet zenére készítette el.
A forgatókönyv első oldala
A forgatás közben vagy bömbölt a muzsika, vagy minden színésznek a saját Ipodján szólt a dal, amire az éppen felvett jelenet meg lett írva. Minden másodperce megvan ennek a filmnek tervezve, mivel gúzsba köti az, hogy egy adott hosszúságú és ritmusvilágú dalnak kell alávetnie magát.
Ennek az őrült tervnek pedig páratlan eredménye lett. Videóklip helyett egy ritmusra zakatoló, lehengerlő és közönségnek nyugalmat nem adó vágta lett a mű. A lövésektől a suhanó póznákig minden ritmusban van, a film pedig ezzel úgy szippant be, mint egy tökéletes koncert.
A különleges koncepció mellett sok más pozitív adalék van. Az összes színész tökéletesen passzol a szerepéhez, Kevin Spacey megint nagyon Kevin Spacey, Ansel Elgortnak megbocsátottam a csillagainkban a hibát (pedig még nem is láttam), Jamie Foxx egy tőle szokatlan beteg alakot játszik, Eiza González és Jon Hamm bűnöző párja teli találat, Lily James pedig a legbájosabb nő a bolygón.
Többek szerint a történet a film leggyengébb része, ami abból fakad, hogy ismerős elemekből építkezik. Ezzel szerintem csak akkor lenne baj, ha kiszámítható és sablonos lenne, ellenben nem az. Hirtelen váltások, színes karakterek és nagyszerű párbeszédekkel van telis-tele tömve a NYOMD BÉBI NYOMD, AZ ISTEN VERJE MEG A MAGYAR FORGALMAZÓT HOGY ROHA Baby Driver. Sokszor megénekelt történet más köntösbe, szépen színesítve. (Én és egyik sorstársam halkan szurkoltuk a moziban végig, azért ezt se csináltam eddig sokszor.)
Nemnemnemnemnem
És az akció. Te jó ég, nem is egy, hanem három hiest ('tököm ennek a magyar megfelelője) is láthatunk, mindegyik fergeteges és feszes, a film utolsó fél-háromnegyed órája pedig egy nagy száguldás, feszültebbnél feszültebb pillanatokkal és jódlizással, JÓDLIZÁSSAL! És igen, ezek mind ritmusban mozognak, fergeteges dalokra. (Új csengőhangomat is a Baby Drivernek köszönhetem)
Effekteket alig találni a filmben, a farolásokat tényleg felfarolták a filmszalagra. A mű humoros is, de a második felére fel vesz egy komolyabb tónust, ami eszeveszett jól áll neki. A rendezőtől szokatlan viselkedés ez, de legalább az is kiderült, hogy Mr. Wright ilyet is tud, de még hogy... ellenben a rajongók ne féljenek, Edgar elborult brit humora rendszeresen megcsillan azért, noha sokkal mérsékeltebben, mint előző műveiben.
Azért ez a borító nagyon pöpec
Tököm, fizetem a popcornt csak nézd meg Röviden a Baby Driver egy zenére építkező akció-komédia, ami a második felére inkább "csak" akció lesz. Vicces, izgalmas, kreatív és közel kúszik az ember szívéhez, nehéz nem szeretni, de könnyű rajongani érte. Filmre nem érdemes semmilyen kaját venni, én egész film alatt bele se ittam a vizembe.
